A mai napon hazaérkezik kicsi kutyám, Kamu. Nellinél volt vendégségben, akivel együtt fognak dolgozni. Még várom az élménybeszámolót a közös hétvégéről.
Kamu vendégségben
2014.02.03. 14:02 Új Hajnal Főnix Alapítvány
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ujhajnalfonixalapitvany.blog.hu/api/trackback/id/tr155795909
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nelli a pórázfogó (törölt) 2014.02.11. 21:37:07
Hát, ha Kamu még nem mesélt, akkor majd én... :)
A fiatalúr nagyon megkönnyítette az ismerkedést, tekintve, hogy rendkívül jólnevelt eb. Nagyokat sétáltunk, az egyik séta minden nap kb. egy órás volt, amit töretlen energiával teljesített (én már fáztam a vége felé). Ha új ismeretséget kötött, udvarias és érdeklődő volt, ha a másik kutya valamiért ingerülten reagált, döbbenten nézte, mintha azt kérdezné: Szegénynek mi baja?
Egy kutyafuttatóban jót rohangált egy kissé túlsúlyos beagle leányzóval és a csaját féltő, utcáról befogadott csivavafiúcskával :) Csak futás közben váltogatta a szerepét: üldözőből üldözött lett, majd vissza. Mindegy, fő a nyargalászás! Megismerkedett egy vakvezető golden retrieverrel is.
A lakásban hamar otthon érezte magát. Nem csak a légkört "gazdagította" bizonyos testi folyamatainak gátlástalan szabadjára engedésével, de változatos - időnként 18+ - testhelyzetekben punnyadt a kanapé különböző pontjain. A koszttal elégedett volt, a tányért kb 3 perc alatt fényesre is nyalta. Ittlétekor rájöttem, mi az alapja a három kismalac meséjében a farkas cselének, aki először csak az egyik lábát akarja bedugni a házba: Kamu tudta, hogy a konyha tiltott terület, de ráfeküdt a küszöbre, nyújtózkodott és pár centit már bentebb volt, ránéztem, vagy mondtam valamit, erre szolgálatkészen már trappolt is befelé... :D Becsületére legyen mondva, szó nélkül is kiment, ha mutattam, merre.
Egy kicsit gyakoroltunk is, de inkább az összeszokásra összpontosítottam.
Voltunk gyerekek között is, mintaszerűen viselkedett és természetesen ő volt a sztár! Múlt héten kérdezték is, mikor jön legközelebb. :)
Domináns volt persze, csak pillanatokig volt hajlandó nem előttem sétálni, de az együttműködés azért megvolt.
Ott aludt, ahol szokott, Te tudod, Gazdi! :D
A mókusom ugyan három napig nem szólt hozzám, mert egy üres szobában tengődött két napig, csak villámlátogatásokat tettem nála, hiszen nem kompatibilis egy kutyával. De azóta szent a béke, Kamu (illat)emlékei nem zavarják.
Szombaton jó volt újra látni őkelmét, ő is hevesen üdvözölt.
Vajon erre a hétvégére van már programja...? :)
A fiatalúr nagyon megkönnyítette az ismerkedést, tekintve, hogy rendkívül jólnevelt eb. Nagyokat sétáltunk, az egyik séta minden nap kb. egy órás volt, amit töretlen energiával teljesített (én már fáztam a vége felé). Ha új ismeretséget kötött, udvarias és érdeklődő volt, ha a másik kutya valamiért ingerülten reagált, döbbenten nézte, mintha azt kérdezné: Szegénynek mi baja?
Egy kutyafuttatóban jót rohangált egy kissé túlsúlyos beagle leányzóval és a csaját féltő, utcáról befogadott csivavafiúcskával :) Csak futás közben váltogatta a szerepét: üldözőből üldözött lett, majd vissza. Mindegy, fő a nyargalászás! Megismerkedett egy vakvezető golden retrieverrel is.
A lakásban hamar otthon érezte magát. Nem csak a légkört "gazdagította" bizonyos testi folyamatainak gátlástalan szabadjára engedésével, de változatos - időnként 18+ - testhelyzetekben punnyadt a kanapé különböző pontjain. A koszttal elégedett volt, a tányért kb 3 perc alatt fényesre is nyalta. Ittlétekor rájöttem, mi az alapja a három kismalac meséjében a farkas cselének, aki először csak az egyik lábát akarja bedugni a házba: Kamu tudta, hogy a konyha tiltott terület, de ráfeküdt a küszöbre, nyújtózkodott és pár centit már bentebb volt, ránéztem, vagy mondtam valamit, erre szolgálatkészen már trappolt is befelé... :D Becsületére legyen mondva, szó nélkül is kiment, ha mutattam, merre.
Egy kicsit gyakoroltunk is, de inkább az összeszokásra összpontosítottam.
Voltunk gyerekek között is, mintaszerűen viselkedett és természetesen ő volt a sztár! Múlt héten kérdezték is, mikor jön legközelebb. :)
Domináns volt persze, csak pillanatokig volt hajlandó nem előttem sétálni, de az együttműködés azért megvolt.
Ott aludt, ahol szokott, Te tudod, Gazdi! :D
A mókusom ugyan három napig nem szólt hozzám, mert egy üres szobában tengődött két napig, csak villámlátogatásokat tettem nála, hiszen nem kompatibilis egy kutyával. De azóta szent a béke, Kamu (illat)emlékei nem zavarják.
Szombaton jó volt újra látni őkelmét, ő is hevesen üdvözölt.
Vajon erre a hétvégére van már programja...? :)
Nelli a pórázfogó (törölt) 2014.03.15. 13:34:28
Üdvözlet újra, Kamuval.
Itt van ismét. Pillanatnyilag a neki kirakott törülközőkupacon szendereg, mivel nem érdekli, mit művelek a gép előtt - amit a konyhában, az annál inkább!
Tegnap este, az utolsó higiéniai séta során láttam valami gyönyörűt, klasszikusat:
mielőtt beléptünk volna a ház kapuján, egy másik kutya tűnt fel néhány méterre. Csak bámultak egymásra, mozdulatlanul, mint egy régi westernfilmben. (A Volt egyszer egy Vadnyugat zenéjét kezdtem dúdolni :) )
Kb. egy perc farkasszem után jeleztem, hogy mennék, erre az idegen közelebb jött. Udvarias ismerkedés kezdődött, visszafogott fenékszaglászással. Egyszer csak az Idegen a fejét Kamu hátára tette. Kamu finoman kifordult a pozícióból és ő emelte a fejét a másik háta fölé. Ez a kör döntetlen lett.
Ezután jött a macsóság magasfoka: az idegen Kamu mögé került, imitálva az aktust. Kamu ebből is kifordult és az idegen hátára mászva most ő jelezte, hogy lányként kezeli. Ez újabb döntetlen lett...
Persze, ez nem maradhatott annyiban, jött a szemben felágaskodás, vicsorgás, hörgés, fogcsattogtatás szertartása, valódi ártó szándék nélkül. Ahogy az első csörte lezajlott, jeleztem vendégemnek, hogy mennék, aki élt a lehetőséggel és elhagyta a küzdőteret, így megőrizve az arcát, hiszen csak engem követett!
Elegáns pozícióharc volt, fölösleges erőszak nélkül.
Megállapítottam, hogy Kamunak roppant egészséges az önbecsülése, nem kell mindenáron bebizonyítania, hogy ő a legnagyobb kan a környéken, elég, ha TUDJA. :)
Itt van ismét. Pillanatnyilag a neki kirakott törülközőkupacon szendereg, mivel nem érdekli, mit művelek a gép előtt - amit a konyhában, az annál inkább!
Tegnap este, az utolsó higiéniai séta során láttam valami gyönyörűt, klasszikusat:
mielőtt beléptünk volna a ház kapuján, egy másik kutya tűnt fel néhány méterre. Csak bámultak egymásra, mozdulatlanul, mint egy régi westernfilmben. (A Volt egyszer egy Vadnyugat zenéjét kezdtem dúdolni :) )
Kb. egy perc farkasszem után jeleztem, hogy mennék, erre az idegen közelebb jött. Udvarias ismerkedés kezdődött, visszafogott fenékszaglászással. Egyszer csak az Idegen a fejét Kamu hátára tette. Kamu finoman kifordult a pozícióból és ő emelte a fejét a másik háta fölé. Ez a kör döntetlen lett.
Ezután jött a macsóság magasfoka: az idegen Kamu mögé került, imitálva az aktust. Kamu ebből is kifordult és az idegen hátára mászva most ő jelezte, hogy lányként kezeli. Ez újabb döntetlen lett...
Persze, ez nem maradhatott annyiban, jött a szemben felágaskodás, vicsorgás, hörgés, fogcsattogtatás szertartása, valódi ártó szándék nélkül. Ahogy az első csörte lezajlott, jeleztem vendégemnek, hogy mennék, aki élt a lehetőséggel és elhagyta a küzdőteret, így megőrizve az arcát, hiszen csak engem követett!
Elegáns pozícióharc volt, fölösleges erőszak nélkül.
Megállapítottam, hogy Kamunak roppant egészséges az önbecsülése, nem kell mindenáron bebizonyítania, hogy ő a legnagyobb kan a környéken, elég, ha TUDJA. :)
